omnia mea mecum porto

Permalink
Permalink

Amikor egy inas megsebzi magát vagy fáradságra panaszkodik, a munkások és parasztok igen bölcsen mondják: „A mesterség hatol[t] be testébe.” Mi is, valahányszor szenvedés száll meg, joggal mondhatjuk magunknak: „Az univerzum, a mindenség, a dolgok rendje, a világ szépsége, a teremtésnek Isten iránt való engedelmessége hatolt testünkbe.” S ezt tudva, mi akadálya, hogy gyengéd hálával ne álljuk a Szeretetet, ki ilyen ajándékot küldött nekünk?
Az öröm és a fájdalom egyként értékes ajándékok, mindegyiket a maga teljességében kell megízlelnünk, egyiket is, másikat is a maga tisztaságában anélkül, hogy megkísérelnénk vegyíteni ôket. Az öröm által a világ szépsége lelkünkbe hatol, a fájdalommal a testünkbe.
Kizárólagosan az öröm által nem válhatnánk többé Isten barátaivá, ahogy nem lehetne kapitány az, aki egyedül a kormányzás mesterségét sajátítaná el. A testnek is ki kell járnia a teljes iskolát. Viszont a testi érzékenység szintjén egyedül a fájdalom jelent kapcsolatot a világ rendjét alkotó szükségszerûséggel; mivel az öröm nem rejti magában e szükségszerûség impresszióját. Nem a testi, hanem egy másik, magasabbrendû érzékenységünk képes csak a szükségszerût megtapasztalni a boldogságban is, de akkor is egyedül a szépség közvetítésével. Hogy azonban lényünk teljes egészében érzékennyé váljék a világ lényegében rejlô engedelmességre, s a mindenséget úgy hallgathassuk, mint Isten beszédének rezdülését, ahhoz az öröm és a fájdalom egyként elengedhetetlen. Amikor jelentkeznek, egyiket is, másikat is fönntartás nélkül kell fogadnunk, ahogy ajtót tárunk egy szeretett lény követe elôtt. Mit számít, hogy a követ udvarias vagy faragatlan, ha egyszer hírt hoz szívünknek?

Permalink Munkácsy - Párizsi szobabelső / Az olvasó nő
Permalink
Permalink

József Attila: Ringató

Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.
Permalink
Permalink
Permalink
Permalink langst:

that is why I try (by MoreInterpretations)
Permalink

Bhagavad-Gítá

18.48

saha-jam karma kaunteyasa-dosam api na tyajetsarvarambha hi dosenadhumenagnir ivavrtah�

Mint lángot a füst, úgy takar be minden igyekezetetvalamilyen hiba. Óh, Kaunteya, ezért az embernek nem szabadfeladnia a természetéből fakadó munkát még akkor sem, ha azhibákkal teli.�

Every endeavor is covered by some fault, just as fire is covered by smoke. Therefore one should not give up the work born of his nature, O son of Kunti, even if such work is full of fault.